Márciusban volt egy konzultációm, amiben a kismamának két munkaviszonya volt. A munkaviszony 1. 2014. február 1-től állt fenn, a munkaviszony 2. 2021. július 1-től indult. A kismama a munkaviszony 1-ben  2021. július 1-től fizetésnélküli szabadságot kért, és kapott.  Munkaviszony 2-ben a bruttó bér 1 400 000 Ft volt, a munkaviszony 1-ben 890 000 Ft. Munkaviszony 2-ben a munkaviszony határozott időre szólt, ami három éves időtartamot jelentett. A munkaviszony 1-ben ennek megfelelően kérte a kismama a fizetésnélküli szabadság kiadását.

Igen ám, de közben jött a pocaklakó, és a szülés várható időpontja 2022. június 11.  Munkaviszony 2-ben tájékoztatták a kismamát, hogy nem tudják a szerződést fenntartani az eredetileg megbeszélt ideig, mivel a várandósság, és a szülés miatt nem tudja a kismama azt a munkát elvégezni, amiről megállapodtak, de megígérték, hogy a szülés napjáig fenntartják a munkaviszonyt.

Mivel munkaviszony 2-ben magasabb volt a bruttó bér, mint munkaviszony 1-ben, ezért ez egy nagyon kedvező gesztus volt a munkáltatótól?  Vagy talán még sem?

Miért probléma ez?

Az  ábrán is lehet látni, hogy hiába fog fennállni a munkaviszony 2. a szülés napján nem lesz meg a csed, gyed jogosultsághoz szükséges 365 naptári nap biztosításban töltött idő, így nem lesz jogosult a kismama a munkaviszony 2-ban csed-re, gyed-re.

És mi a helyzet a másik munkaviszonnyal?

A munkaviszony 1-ből szintén nem lenne a kismama jogosult csed-re, gyed-re, mivel a munkaviszony 1-ben fizetésnélküli szabadságon van, és így nem áll fenn a biztosítási jogviszony a csed igénylés napján, ami a másik feltétele a csed, gyed jogosultságnak.

Ebben a tb helyzetben a kismama szülés után szembesült volna azzal, hogy kizárólag csak a bruttó 28 500 Ft-os alanyi jogon járó gyes-re jogosult. Elég jelentős veszteség, igaz?

Hogyan lehet ebből a helyzetből a lehető legkedvezőbb ellátást kihozni?