A Munkatörvénykönyvének 138 § -a határozza meg azt, hogy a terhes, illetve a szülő nőt huszonnégy hét (168 naptári nap) szülési szabadság illeti meg. A szülési szabadságot legkorábban a szülés várható ideje előtt huszonnyolc naptári naptól kezdődően lehet igénybe venni.  A szülési szabadság első napja kezdődhet a szülés várható időpontját megelőző 28 naptári nap, illetve a 28 naptári nap és a szülés várható ideje között bármikor. Annak ellenére, hogy a szülési szabadságot a munkatörvénykönyve szabályozza a szülési szabadság vonatkozik minden terhes, illetve szülő nőre a biztosítási jogviszony jellegétől függetlenül.

A szülési szabadság igénybevétele történhet:

• A házi orvos a szülő nőt terhesállományba veszi. Ehhez a kezdő táppénzes papírt tölti ki a kismama terheskönyve alapján. A nyomtatványon aláhúzza a terhesállomány szót és a 2. pontba beírja a szülési szabadság első napját.

• A kismama ír egy nyilatkozatot, hogy a szülési szabadságot a Munkatörvénykönyve alapján mikortól kívánja igénybe venni. Ehhez csatolja a terheskiskönyv másolatát, amelyben benne van  a szülés várható időpontja.

A szülési szabadság megszűnik:

1. A gyermek halva születése esetén az ettől számított hat hét elteltével
2. ha a gyermek meghal a halálát követő 15. napon
3. ha a gyermeket – a külön jogszabályban foglaltak szerint – ideiglenes hatállyal elhelyezték vagy átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el a gyermek elhelyezését követő napon

A 2. és a 3. pont esetén a szülési szabadság időtartama a szülést követően hat hétnél rövidebb nem lehet.

Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák a szülési szabadság igénybe nem vett részét a szülést követő egy év elteltéig a gyermeknek az intézetből történő elbocsátása után is igénybe lehet venni.