Annak elkerülése érdekében, hogy a külföldi és a magyar állampolgárok két államban is adót fizessenek, Magyarország kettős adóztatást elkerülő egyezményeket kötött. Minden olyan esetben, amelyről az egyezmények rendelkeznek, az egyezmények szabályai szerint kell eljárni, a szerződő államok állampolgárainak az ügyeire vonatkozóan. Az egyezmény által nem rendezett kérdésekben a viszonosság elvét, ennek hiányában a belföldi jogszabály előírását kell alkalmazni. Magyarok külföldön történő foglalkoztatása, munkavállalása, illetve külföldiek magyarországi munkavállalása esetén elsődleges fontosságú tényező az illetőség meghatározása. Az egyes országok adószabályai és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények a magánszemély illetőségétől teszik függővé azt, hogy az egyes jövedelemfajtákat mely állam(ok) adóztathatják. A személyi jövedelemadó törvény alapján a belföldi illetőségű magánszemélyt teljes körű adókötelezettség terheli. Ez azt jelenti, hogy adókötelezettsége az összes bevételére kiterjed. A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége korlátozott, csak a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó vagy nemzetközi szerződés, viszonosság alapján Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki. Az SZJA törvény 2 § (5) bekezdése alapján a nemzetközi szerződés előírásait kell alkalmazni ha a nemzetközi szerződés az SZJA törvénytől eltérő rendelkezést tartalmaz.
SZJA törvény alapján belföldi illetőségű
- magyar állampolgár
- nem magyar állampolgárok közül
* EGT állampolgár 183 napot elérő magyarországi tartózkodás esetén
* EGT állampolgár 183 napnál kevesebb magyarországi tartózkodás esetén vagy a nem EGT állampolgár abban az esetben ha:
– kizárólag Magyarországon van állandó lakóhelye
– létérdekei központja Magyarországon található (ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel
– szokásos tartózkodási helye belföldön található (ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel és létérdekei központja sem állapítható meg)
Magyar állampolgárság esetén a belföldi adóügyi illetőség abban az esetben is fennáll, ha a magyar állampolgár hosszabb időszakon át külföldön él. Ilyen esetekben előfordulhat az a helyzet, hogy a külföldön dolgozó magyar állampolgár a munkavégzés államában, annak belső szabályai alapján is belföldinek minősül. Lásd adóegyezmények.
Külföldi illetőségű az a magánszemély, aki nem minősül belföldi illetőségűnek.
Az illetőség meghatározása után meg kell vizsgálni, hogy van – e olyan állam, ahol a magánszemély szintén belföldi illetőségűnek minősül.
Az adóegyezmények alkalmazhatóságának feltétele, hogy legalább az egyik államban illetőséggel bírjon a magánszemély. Amennyiben a Magyarországon/külföldön tevékenységet végző magyar/külföldi állampolgár mindkét állam adószabálya alapján belföldi illetőségűnek minősül a kettős adóztatás elkerüléséről szóló adóegyezményeket kell alkalmazni. Az adóegyezmények segítségével az illetőségi összeütközés feloldható. Ebben az esetben a magánszemély adóügyi illetőségét az érintett tagállamok közötti kettős adóztatatás elkerüléséről szóló egyezmény alapján is meg kell állapítani. Abban az esetben ha az illetőség meghatározásánál az SZJA törvény alapján belföldinek minősül a magánszemély, de az egyezmény alapján nem, az egyezményben foglaltak szerint kell az illetőséget meghatározni.
Az adóegyezmények az alábbi szempontok alapján határozzák meg az illetőséget:
- állandó lakóhely
- létérdekek központja
- szokásos tartózkodási hely
- állampolgárság
- illetékes hatóságok közötti egyeztető eljárás
Fentiek alapján a magánszemély abban az államban tekinthető belföldi illetőségűnek ahol az állandó lakóhelye található. Ha a magánszemélynek mind a két államban van állandó lakóhelye, akkor abban az államban minősül belföldi illetőségűnek ahol a létérdekei központja van. A létérdek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Ha nem határozható meg a létérdek központja vagy a magánszemély egyik államban sem rendelkezik lakóhellyel akkor abban az államban tekinthető belföldinek ahol a szokásos tartózkodási helye van. Ha mindkét államban van a magánszemélynek szokásos tartózkodási helye vagy egyikben sincs, akkor az állampolgárság alapján határozzák meg az illetőséget. Ha a magánszemély mindkét államnak állampolgárra akkor az illetékes hatóságok egyeztető eljárásban döntenek.
Előfordulhat olyan eset is, amikor a magánszemély adóügyi illetősége év közben megváltozik.
Forrás: apeh.hu, adókódex
